10 hatékony tipp hogy elkerüld a kiabálást a gyerekeddel
Minden szülőnél előfordulhat, hogy néha elszakad a cérna, és kiabálni kezd. Bár néha indokolt lehet a hangunk felemelése, például vészhelyzetben, fontos, hogy ez következetesen és megfelelő okkal történjen.
A legtöbb esetben a kiabálás azonban nem vezet eredményre. Mit tehetünk helyette, és hogyan szokhatunk le róla?
A kiabálás az új elfenekelés?
Bár a kiabálás társadalmilag elfogadottabb, mint a fizikai fegyelmezés, valójában ugyanúgy félelmet kelt, szorongást okoz, és hosszú távon káros hatással van a gyermek önértékelésére és agressziókezelésére. A kiabálás megijeszti a gyermeket, a szülő pedig szintén rosszul érzi magát tőle, ráadásul hosszú távon sem hatékony. Nem csökkenti a problémás viselkedést, sőt, tinédzserek esetében inkább fokozhatja az ellenállást.
A kiabálás gyakran a felnőttek dühkitörésének megnyilvánulása. A legfontosabb, hogy felismerjük, van választásunk abban, hogyan reagálunk.
Higgadj le, mielőtt reagálnál!
Amikor úgy érzed, hogy kezd elfogyni a türelmed, próbálj meg tudatosan lélegezni és lehiggadni. A nevetés is segíthet oldani a feszültséget, mivel az idegrendszernek azt üzeni, hogy nincs ok a pánikra.
Lépj ki a helyzetből!
Ha lehetőséged van rá, távolodj el a szituációtól, még ha csak pár percre is. Mondd a gyereknek, hogy most dühös vagy, és majd később beszéltek róla, amikor lenyugodtál.
Ismerd meg a kiváltó okokat!
A kiabálás gyakran egy adott helyzetre adott reakció. Ha felismered, mi váltja ki benned, könnyebb lesz elkerülni. Gondold át, hogy fáradtság, stressz vagy más ok áll-e a háttérben.
Szánj időt magadra!
Fontos, hogy legyen időd magadra, távol a gyerektől, akár pihenéssel, akár a barátaiddal való kikapcsolódással.
Figyelmeztesd a gyereket!
Ha érzed, hogy fogytán a türelmed, figyelmeztesd a gyereket. Mondd el neki, hogy nem szeretnél kiabálni, de ha nem hallgat rád, elveszítheted a türelmedet. Ez a figyelmeztetés sokszor elég ahhoz, hogy a gyerek lecsillapodjon.
Beszéljétek meg később
A kiabálás nem hatékony kommunikáció. Inkább várj, amíg lenyugszol, majd nyugodtan beszéld meg a helyzetet, elmagyarázva az elvárásaidat és a következményeket. Rendetlenséget csinált? Takarítsátok fel együtt! Pimaszul beszélt? Kérdezd meg, milyen volt a napja, és magyarázd el, mit éreztél a szavai miatt.
Figyelj a hangodra és a szavaidra!
Minél nyugodtabb hangon beszélünk, annál nyugodtabbá válunk, és mások is nyugodtabban fognak reagálni ránk. Fontos az is, milyen szavakat használunk!
Tudd, mi számít normális viselkedésnek!
Néha már az is elég, ha felismered, hogy a testvéri rivalizálás vagy a lefekvés előtti időhúzás normális és az életkornak megfelelő viselkedés, és nem az a célja, hogy az őrületbe kergessen. Legyenek reálisak az elvárásaid és próbálj a pozitív dolgokra figyelni! Vedd észre - és dicsérd is meg érte -amikor valamit jól csinál!
Kerüld a fizikai reakciót!
Soha ne üss meg egy gyereket mérgedben, még akkor sem, ha Téged is így neveltek! A fizikai büntetés komoly károkat okozhat a gyerek lelki fejlődésében.
Legyél előrelátó
Ha például a reggeli készülődés mindig kiabálásba torkollik, készülj fel előző este! Legyen például már este kikészítve az előre megbeszélt ruha, összepakolva a táska és edzőcucc, hogy másnap ezen már ne kelljen vitázni.
+1 Kérj bocsánatot!
Ha mégis kiabáltál, miután lenyugodtál, gondold át, mi váltotta ki a dühödet. Fontos, hogy bocsánatot kérj a gyerektől, és magyarázd el, miért voltál mérges. Beszéljétek meg, hogyan lehetne elkerülni a jövőben hasonló helyzeteket.
A kiabálásról leszokás időbe telik. Türelemre, tudatosságra és kitartásra van szükség, hogy javítsd a családi kommunikációt és kialakítsd a tiszteletteljes viselkedési mintákat.
